The Tragedy of Man – Diploma Work

The Tragedy of Man (“Az Ember Tragédiája”) is one of the most prominent pieces of hungarian drama. It has been put on stage an innumerable number of times since 1862. The audiovisual components of the installation are also based upon the Madách used Hegel philosophy. In the installation, I have trasformed each part of The Tragedy into its visual and audial equivalent, as if experienceing a dream after reading the drama. The observer experiences the fifteen minute long presentation in solitude. By stepping into white circles projected upon the floor, one may walk through the path of both Adam or Eve within the play. The musical acompanyment is of a “serious”, slightly dark and epic style.

 

    Az ember tragédiája – Installáció

    Az ember tragédiája a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. A dráma az 1862-es megjelenése óta, sokakat mélyen érintő kérdéseivel, azóta is számos kortárs feldolgozásban született újjá. A Genezisben lévő teremtéstörténetet dolgozta fel 15 színben, melyben Lucifer vezetésével, Ádám folyamatos csalódását kísérhetjük végig, az emberiség történelmén keresztül.

    Az installációra felépített képi és zenei világ is a Madách által használt Hegeli filozófiára épül. Tézis – Antitézis – Szintézis. A dráma nagy terjedelme miatt, ha minden mondatot megtartva – és a szerzői utasításokat követve – próbálnánk színpadra állítani a Tragédiát, négy-öt órásnál is hosszabb előadást kapnánk.

    Az installáció célja: a tragédiát vizuális és zenei megfelelőjére úgy átalakítani, hogy az olvasás élményével egyenértékű audiovizuális élményt kapjunk, úgy mintha a mű egy olvasás utáni álomkép lenne.

    Az installáció menete a következő. A néző egyedül éli át a 15 perc hosszúságú installációt. Színenként 1 – 1 perc. Egy hatalmas vászon előtt egy térhatású hangtérben 15 darab a földre vetített fehér körből mindig egy látható, amelybe – ami éppen látszik – beleállunk: megnézhetjük az éppen aktuális színt. Így a folyamatosan megjelenő körökbe állva „végigjárhatjuk” a tragédiát. Minden megnézett szín után egy szimbólumot hagyunk magunk után a fehér körök helyén. Az installáció végén a fehér körök helyén hagyott szimbólumok átalakulnak a “The Tragedy of Man” címmé. Vizuális megjelenésében egy hatalmas mozgó festményszerű színpadképet láthatunk, mely alapján olyan érzetünk lehet, mintha benne állnánk az adott színben. Amit látunk, nem mindig szigorúan vett színpadkép, hanem inkább egy kiterített tér, melyben sokszor utazunk is. Zenei kifejezésmódjában „szigorú”, kissé sötét hangulatú világ elevenedik meg – miképp a képek részletei -: így a zenei részletek egyúttal utalások az adott szín történetére.

    Főtámogatók:

    BKF, Magyar Színház és a Schwindl Studió.

    Informatikai Főtámogató:

    Flashcom Kft.

    Szereplők:

    Tövispataki Beáta – Éva
    Petyi János – Lucifer
    Lukács Gergő – Ádám

    Egyéb szereplők:

    Fekete Júlia, Papp Zsófia, Komporday Rita, Papp Virág, Murphy Mortician, Szőllősi Levente, Kókai János

    Operatőr, Világítás:

    Gajdics Dávid

    Hair:

    Michrophone Hair (Istu, Z Zoltán, Sz. Mazsola)

    Style és Mozgás asszisztens:

    Fekete Júlia

    Ruhák:

    Magyar Színház jelmezraktára,
    BKF

    Kamera:

    Schwindl Stúdió

    Külön Köszönet még:

    Nagyszüleim és családom, Bánkövy Kata, Istu, Zentai Zoltán, Fekete Júliának, Komporday Ritának, Liszka Tamás, Szilágyi András, Szacsvay Pál, Schwindl Endre, Asbóth Kristóf, Lukács Lászlónak és még rengeteg barátomnak, akik segítettek!

    Poster Urban Outfit, Hercegház bt, Atedin bt.

    Vizuál és Zene:

    Polgár Péter

    ShareShare TweetTweet